Az informatika és információtechnológia kisebb mértékben épült be a gazdaság, a társadalom működésébe, mindennapi életünkbe, mint az a terület tudományos-technikai színvonala alapján lehetséges lenne. Az intenzívebb beépülést akadályozó két legfontosabb ok:

• Az alkalmazások nem igazodnak eléggé a felhasználói igényekhez. Részint, mert nincsenek kialakult, közmegegyezéses domain-modellek, ezek hiánya nem is tudatosul, sőt az ebből adódó problémák az informatikai rendszer hibájának tűnnek, részint mert a rendszerek kezelése nehézkes, nem illeszkedik a munkafolyamatokhoz, a használati körülményekhez, és feleslegesen terheli a felhasználót.

• Az informatikai rendszerek biztonsága és minősége nem kielégítő. A rendszer leállásai lényeges funkciók kiesését, fontos adatok elvesztését okozzák, a biztonsági rések sebezhetővé teszik a felhasználót. Kevés a támogatás a biztonságos üzemeltetéshez, hiányoznak a csatlakozási pontok más rendszerekhez, a probléma-térben egyszerűnek tűnő módosítások csak bonyolult fejlesztéssel oldhatók meg.

Ezért a BME (IT)² szakmai munkáját arra fókuszálta, hogyan lehet olyan informatikai rendszereket adni a felhasználók kezébe, amelyekkel elégedettek, és amelyeket valóban hatékonyan tudnak használni.

Az informatika egyes részterületei önállóan kutathatók, és a felhalmozott ismeret sokféle alkalmazási területen hasznosíthatók. Kedvező feltételeket teremtett a fejlesztésekhez, hogy a konzorciumban együtt van jelen az információtechnológia több területének szakértője, és miközben egymásra épülő kutatási programokat tudnak végrehajtani, egy nagyon széles alkalmazási spektrumot tudnak kiszolgálni.

Az első évben, 2006-ban, kialakítottuk működési rendünket, amely szerint a Tudásközpont munkáját kutatási programok és alkalmazásfejlesztési projektek keretében végzi. A kutatási programok szakmai logika szerint szervezettek és hosszú távra stabil keretet adnak a munkának. Az alkalmazásfejlesztési projektek konkrét termék, szolgáltatás kifejlesztését célozzák, és így általában egy-egy ipari partnerhez kötődnek. Felhasználják a kutatási programok eredményeit, ugyanakkor új kutatási feladatokat generálnak. Időszakosak, a projektekre jellemző idő- és erőforráskorlátok között hajtandók végre. Az alkalmazásfejlesztési projekteket szakterületi és szervezési szempontok mérlegelésével alkalmazásfejlesztési főirányokba rendeztük, amelyeken belül az oda tartozó projekteket egy-egy projektigazgató fogja össze. A kutatási programok és az alkalmazásfejlesztési főirányok kapcsolatát az alábbi mátrix ábrázolja, megmutatva, hogy a kutatási főirányok tudományos eredményei több projektbe beépülnek és a projektek több főirány eredményeire támaszkodnak.

A Tudásközpont szervezeti hierarchiáját a projektszerkezetnek megfelelően építettük fel, hiszen a projektek költség- és időkorlátos fejlesztési feladatai feszes irányítást igényelnek. A kutatási programok irányítására egy második, mellérendelt, inkább koordinációs eszközöket alkalmazó szervezeti csatornát (Tudományos Tanács, tudományos igazgatóhelyettes, programvezetők, Tudományos Fórum) hoztunk létre.

Ennek a működési módnak megfelelően ismertejük a kutatási programok célkitűzéseit és fontosabb tevékenységeit, és mutatjuk meg a programok kapcsolatát az alkalmazásfejlesztési projektekkel. A konkrét eredményeket (publikációk, dokumentumok, termékek, szolgáltatások, amelyekbe az eredmények beépültek) az alkalmazásfejlesztési projektek bemutatása tartalmazza.

Az eddigi kutatási tevékenység fő jellemzői:

• Valamennyi kutatási főirányban születtek jelentős tudományos eredmények, amelyek publikációk, értekezések, know-how-k formájában való megjelenésük mellett, a konkrét fejlesztésekben is hasznosultak, illetve jövőbeli hasznosításukra konkrét tervek születtek.
• Több olyan tudományos eredmény született, amelyhez több főirány együttesen járult hozzá.
• A konzorcium ipari tagjai által felvetett feladatok több esetben generáltak új kutatási feladatokat.
• A konzorcium egyetemi tagjai (tanszékei) között korábban nem tapasztalt szakmai együttműködés alakult ki.
• A kutatási programok közvetlen és közvetett módon is fellendítették az oktatást, korszerűsítették a tananyagot.

A Tudásközpont határozott szándéka, hogy a kialakult szakmai közösségre és a folyamatban lévő kutatások perspektívájára alapozva folytassa működését.